Elég hülyén érzem magam.

Már két hónapja, hogy kapkodom a fejem. Mit higgyek, mit tegyek? Már a több milliárd földlakóból ezres nagyságrendben szedte áldozatát a sertésinfluenza. Nem tudom, ez sok-e vagy kevés. Aki elvesztette hozzátartozóját, annak sok. Tehát „veszélyes”. Ugyanakkor folyamatosan azt hallom a másik oldalról: az oltóanyag-gyártók így akarják ránk sózni a bóvlijukat.

Gondoltam: egy életem, egy halálom, szeretem a veszélyes kalandokat – beoltatom magam. Még mindig kisebb baj vár rám a tűszúrás nyomán, mint az uszodaméretű irodában, ahol dolgozom, és ahol egy kóbor vírus egy hét alatt minden kollégámat ágynak döntheti. Velem együtt…

Nem gondoltam, hogy már a gyógyszer kiváltása is súlyos szövődményekkel jár.

Hetek óta járom a patikákat, állok végig hosszú sorokat, hogy aztán a patikus fejcsóválva adja vissza a receptet:

Sajnos nincs.

Még hogy nincs? Hatmilliót gyártottak belőle – állítólag. ez is hír volt, valamelyik lapban. És pironkodtam is, amikor azt olvastam, hogy a tudatlan 98 százalékhoz tartozom, aki még mindig nem hiszi, hogy nem is annyira saját magának, mint inkább a környezetének használna, ha beadatná az oltást. De hát hogyan oltassam magam, ha nincs mivel? A budai kerületekben nincs már olyan patika, amelyikben ne jártam volna. A koreográfia mindig ugyanaz. A szövegkönyv is. Én sorba állok, előttem, mögöttem köhögős, orrfújós, tüsszögős betegek. A levegőben bizonyára millió baci és vírus. Lenyelek belőlük rendesen, mire rám kerül a sor. És akkor a patikus hölgy fejcsóválva adja is vissza a receptet. „Sajnos nincs… Talán a jövő héten… Megígérték, hogy majd kapunk…”

Másfél órás értelmetlen várakozás után az utolsó patikában dühösen megkérdeztem: Miért nem írják ki a bejárati ajtóra, hogy „Sertésinfluenza elleni vakcina nincs”. Akkor nem álltam volna végig a sort… A válasz nagyon logikus volt: „Miért kivételeznénk a h1n1-gyel? Több A-4es papíron sorolhatnánk fel azokat a készítményeket, amik épp nincsenek készleten…” Igaza van… mondtam tüsszentve. Estére már 37.4 lett a hőemelkedésem. Most nem tudom, attól-e, hogy a meleg patikákból kiizzadva mentem ki a hideg szélbe – vagy egyszerűen csak elkaptam az előttem-mögöttem tüsszögőtől az influenzát? Nem a sertést, csak a soros, hétköznapit. Akkor már fújhatom az egészet. Nem kaphatok védőoltást.

Mert egy másik fontos ember arra figyelmeztetett a tévéinterjúban: a vakcina beadása akkor jó, ha még egészséges, aki kapja.

A bejegyzés trackback címe:

https://hegynegy.blog.hu/api/trackback/id/tr451537249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.